Miközben az Egyesült Államok világszerte az emberi jogok bajnokának képében tetszeleg, valójában olyan, mint a marketinges aforizma mókusa, amiről tudvalevő, hogy az is csak egy patkány, de jobb a PR-ja.
A közelmúltban a Xinhhua hírügynökség közölt egy kommentárt azzal a címmel, hogy „Az U.S. az önkényes letartóztatások bajnoka.” Ebben a szerző rámutat: még 2022-ben is 39 embert tartottak fogva a Guantánamo-öbölbéli lágerben, amelynek bezárására először a biankó Nobel-békedíjas Barack Obama tett ígéretet úgy másfél évtizede. Egy másik beszédes adat a Los Angeles Times alapján: az elmúlt években 266 ezer gyermeket tartóztattak le illegális határátlépés miatt, közülük több mint 25 ezret legalább 100 napig, körülbelül ezret egy éven túl, s néhányukat öt éven át tartották fogva.
Az igazán bicskanyitogató részek viszont csak ezek után következnek! Ezeket érdemes szó szerint idézni:
„Az Egyesült Államok következetesen alkalmazta az önkényes fogva tartás eszközét versenytársai elnyomására. 2013-ban az Alstom vezérigazgatóját, Frederic Pieruccit előzetes értesítés nélkül letartóztatták egy amerikai repülőtéren korrupció gyanúja miatt. Összesen több mint 25 hónapot töltött börtönben, ebből több mint 14 hónapot egy szigorúan őrzött börtönben, ahol megtiltották, hogy a gyermekei látogathassák. Bebörtönzése utat nyitott a General Electrics előtt, hogy megszerezze francia versenytársa villamosenergia- és hálózati üzletágának háromnegyedét.”
„Legutóbb pedig a Huawei pénzügyi igazgatóját, Meng Wanzhou-t, az Egyesült Államok kérésére csalás gyanújával őrizetbe vették Kanadában, ahol több mint 1000 napig tartották fogva, miközben sem az Egyesült Államok, sem Kanada semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott a bűnössége alátámasztására. Tekintettel arra, hogy a Huawei a világ éllovasa az 5G fejlesztésében, és hogy az Egyesült Államok adminisztrációja mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza más országok és a Huawei közötti együttműködést, a Meng Wanzhou-t érintő incidens az úgynevezett messzire érő kéz jogesetének ékes példája.”
Ezek után mondja bárki, hogy Amerika nem egy maffiaállam! Hazugságok, lopás, emberrablások, zsarolás, háborúk, azaz politikai gyilkosságok – a gaztettek tárháza kifogyhatatlan. A fenti példák ráadásul rávilágítanak: Washingtonnak hatalmában áll olyan, a külvilág előtt büszke „demokráciákat” is bábként mozgatni, ha úgy tetszik, a cinkosává aljasítani, mint amilyen Kanada. Ki érezhetné biztonságban magát ezek után?!
